Blogger
Debrecen, HU
1988 április 1.
Az a szándékom, hogy papagájom, Benni minden edzése pozitív megerősítési módszerekkel történjen. Ez a negatív abszolút kerülését jelenti, kizárólag megerősítésen alapul, a büntetések bármilyen formája, sőt a "nem!" szó használatána is kerülendő. Mindegyiket könnyebb mondani, mint megtenni. Időnként, ha megkérem például, hogy lépjen fel a kezemre, és ő nem hajlandó, akkor kénytelen vagyok én felvenni őt, és ez sajnos egy rossz gyakorlat, ezt be kellett látnom. De nehéz az önkontroll.
Ez hibának bizonyul? Még nem tudom biztosan, de amikor Benni hozzám repül, és a vállaimra mászik, arra még nem tudtam kiképezni, hogy maradjon meg a kezemen. Benni 48 napos kortól már csapkodó szárnyakkal próbálkozott a repüléssel. Ez meglehetősen korai a fajtájához képest. 15 héttel később már végigrepülte a 30 méter hosszú madárházat és a végén gyönyörűen landolt az ülőfán. Amikor odahívom, hogy repüljön oda hozzám, háromból kétszer az is össze szokott jönni neki.
Egy barátom közeli, tágas pajtájába szoktunk átjárni gyakorolni. Itt jobban megy a dolog, sokszor sikerült elérni, hogy valamelyik gerendáról hívásra a kezemre repüljön. Itt a nagyobb tér miatt biztonságban érzi magát és azok a mutatványok is mennek, amik otthon még nem.
Az óriáspapagájok repülésre nevelése nem egyszerű feladat. A legjobb egy tágas, zárt helyen nekiállni, ahonnan a madár nem tud kirepülni. A szabadba csak akkor szabad kivinni, ha a rutin már teljesen kifejlődött a zárt térben. Kihalt, forgalomtól mentes helyen szabad csak elengedni a madarat, ahol a gazdát egész biztos nem téveszti szem elől. Egy gyakorlott papagájtárs és gazdi nagyon sokat tud segíteni, mert akkor a másik madarat követve a kevésbé tapasztalt tanonc vissza tud találni a kiinulási helyre.