Blogger
Debrecen, HU
1988 április 1.
2020.05.05
A szabadon röptetéssel kapcsolatos madárgyakorlatok egyik fontos eleme, amelyet egyesek nem ismerhetnek fel, hogy a kezdeti időkben a madarak csak nagyon rövid irányítás mellett repülhetnek szabadon a gyakorlatok során. Nem hagyhatjuk a madarakat, hogy maguk felfedezzék a világot, együtt kell maradunk velük, a gyakorlatokat pedig különféle játékokra felépítve, a és repülésre kell koncentrálnunk. Mivel a szabadon röptetés egy kockázatos műfaj, ezért minden lehetséges hibát ki kell küszöbölni.
Egy kiváló kezdeti lépés lehet a helyi park meglátogatása, úgy, hogy a madáron speciális hám, vagyis egy pórázszerű madzag van, ami megfogja őt, ha el akarna repülni a megengedettnél nagyobb távolságra. Így bizonyos mértékű szabadságot kínálunk neki, de biztonságos és megfelelő környezetben. A kockázat érzékelése és felmérése a legjobb kezdés bármilyen, a röptetés hasonló tevékenységre, beleértve a papagáj képzését is. A már említett hevederek elősegíthetik a madarak rövid repülésekre történő betanítását.
A vadon élő papagájok napi szinten sok mérföldet tesznek meg repülve. Eleséget keresve messzire szállnak élőhelyüktől, számukra ez jelenti a természetes életmódot. Fogságban tartva erre nincs lehetőségük, pedig az igény ugyanúgy megvan bennük. Ezért a repülés az egyik legfontosabb napi tevékenység, amit egy papagáj vagy madár megtehet.
Tőlünk nyugatabbra, ahol a papagájok tartása régebbi gyökerekre nyúlik vissza, ez a szabadon röptetés már sokkal előrébb tart. Helyi szerveződésű klubok, csoportok csapatban viszik repülni az erre már alaposan kiképzett madarakat. Ehhez persze megfelelő adottságokkal ellátott terep is kell, ami mentes az autóktól, épületektől és a vadállatoktól is, hogy a papagájokat semmi nem zavarja vagy ijessze meg repülés közben, mert ez súlyos bajokhoz vezethet. Ilyen adottságú teróletből Magyarországon nincs túl sok.
